Bárhol is legyünk a világon, karácsony előtt felerősödik az igény bennünk a meghittségre, az összetartozás-érzés megélésére. Így volt ez mindig, bár korábban erősen kötődtek az együttlét alkalmai az egyházi eseményekhez. Így van ez ma is, és már nem feltétlenül kell a vallási háttér a közösség élményének megtapasztalásához.
Néha elég egy vendégség és pár finom falat!
A dánok boldogságának egyik forrása a hygge, vagyis a meghittségnek az az érzése, amit legjobban a meleg gyapjúzoknik és plédek, a forró fahéjillatú teák-kakaók, a kandalló tüze, a gyertya fénye ad vissza. A bekuckózás mellett a hyggéhez a társaság is hozzásegíthet: közös sütés-főzés, társasjáték, zenélés vagy történetmesélés.
A vendégség alkalmat ad az összetartozás érzésének átélésére.
Ami Dániában a hygge, az Mexikóban a posada! Mások a színek, mások az illatok, mások a szokások és más a temperamentum – a lényeg viszont ugyanaz: élvezni az együttlét örömét.
A posada fontos karácsonyi hagyomány Mexikóban, a hit mellett a közösség és az összetartozás ünnepe, mely december 16. és 24. között zajlik.
(Más országokban is elterjedt: például Guatemalában, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában.)
Három fő összetevője van:
- legfontosabb az ima és a zarándokjáték – erről a posada cikksorozatom 3. része fog szólni,
- majd az ételek – erről itt olvashatsz többet mindjárt,
- és végül a piñata – amiről előző posztomban írtam részletesen.
A Posada-ünnepeket eredetileg a templomban tartották, de a szokás később kiterjedt a haciendákra, majd családi házakban is elkezdték ünnepelni. Mostanában az egyházi, iskolai közösségek mellett szomszédságok szoktak összefogni a megszervezésére: minden este más család vállalja a házigazda szerepét. Az ünneplés kilenc éjszakája alatt a részt vevő mexikói családok kilenc különböző ember otthonában vendégeskednek.
Itt minden a család – közösség összetartozásáról szól, főszerepben a finomabbnál finomabb ételekkel, italokkal.
Amíg a vacsorára vár a vendégsereg, egy-egy gyümölccsel-finomságokkal megtöltött zacskót adogatnak körbe, melyből narancsot, mandarint, cukornádat, tejocote-ot (mexikói galagonya), guavát és pörkölt földimogyorót csemegéznek.
A vacsora általában hagyományos mexikói antojitos tál: apró falatokból áll. A taco és a különböző tortilla változatok mellett tipikus posada-étel a tamale. Ezt kukoricatésztából készítik, amelyet disznózsírral és vízzel vagy alaplével kevernek össze, majd hússal vagy zöldségekkel és sajttal töltik meg, kukoricahéjba zárják és párolják.
A melengető-fűszeres finomságokat, amik az asztalra kerülnek ilyenkor, a közösség adja össze, hogy a vendéglátás terhét levegyék a házigazdáról és ezzel is kifejezzék az összetartozás fontosságát.
A vacsora mellé ponche és atole jár.
A hagyományos ponche egy forró, ízletes ital. Összetevői államonként változnak, de hagyományosan tejocottal (mexikói galagonya), cukornáddal, tamarinddal, almával, körtével, guavaval és fahéjrudakkal készítik. Egyes házigazdák alkohollal, általában tequilával vagy rummal kínálják, ez a ponche con piquete.
Az atole alkoholmentes kukoricaital, amit gyümölcsökkel, kakaóval, vaníliával, fahéjjal vagy ánizzsal ízesítenek. Forrón fogyasztják, mert lehűlve megsűrűsödik. Csokoládés változata a champurrado.
A posada esték végén a házigazdák kis édességtáskákat osztanak ki a vendégeknek egy kosárból. Ezek az aguinaldo-k – vagyis jóság-csomagok – édességgel, cukorkával és süteménnyel vannak megtöltve, és arra hivatottak, hogy aznap utoljára, még egyszer biztosítsák a távozókat az összetartozás erejéről.
Megkívántad?
Szervezd te is össze ismerőseidet, barátaidat egy adventi vendégségbe! Élvezzétek az összetartozás élményét most a hagyományostól kicsit eltérő falatok mellett: rendelj privátséfet, aki kubai vagy mexikói finomságokkal kényezteti el családod és vendégeidet!
