Amikor az ember egy kis betekintést enged a kulisszái mögé, akkor vagy valami nagyon meghökkentőt mutat, vagy olyan dolgokat, amelyek kifejezetten viccesek. Nekünk is lenne mindenféle sztorink, de amikor leültem, hogy ezt a cikket megírjam, hirtelen egy sem jutott eszembe. Azt éreztem ugyanis csak, hogy nagyon fáradt és stresszes vagyok, és ahogyan ránéztem Nachora, rajta is azt láttam, mennyire kimerült.
Most mutassuk ezt meg?
Tettem fel magamnak a kérdést, és rögtön jött is a válasz: Miért ne? Ez is a kulisszák mögött van. Ott, ahová senki nem lát be, és senki nem is tudja, mi mindennel jár egy ilyen gasztrozenei vállalkozás menedzselése. Mert a stressz csak porcukor rajta.
Milyen volt 2025 a Los Carballosnál?
Stresszes, naná. Tudod, mi önmagunkat irányítjuk, önmagunk menedzserei vagyunk, és immár 11 éve azon dolgozunk, hogy úgy nyújtsunk ötcsillagos kiszolgálást az ügyfeleinknek, hogy közben mi is talpon tudjunk maradni. 2025 éppen ezért nagyon kimerítő volt. Mielőtt azonban azt gondolnád, hogy szét fogom panaszkodni az egész anyagot, szólok, hogy csak félig.
A vendéglátás már önmagában húzós szakterület. Ha mindehhez „utazó” gasztrós is vagy, aki az alapok mellé még zenét és táncanimációt is biztosít, akkor időnként cirkuszban dolgozónak is érezheted magad.
A fiúk fellépésről fellépésre járnak, Nacho mellette folyamatosan főz; ha egy ügyfelünk Michel hangját és zenéjét is kéri a megrendelése mellé, akkor ő is azonnal ugrik, én pedig igyekszem kordában tartani a kubai vért és azt összehozni a magyar mentalitással.
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban?
Amikor beérkezik egy szülinapi vagy céges felkérés, Nachoval azonnal leülök, pontosabban leülnék átbeszélni a teendőket. Ő azonban séf, így teljesen másként gondolkozik. (Nacho az én szeretett elsőszámú stresszorom, mivel ő is maximalista és perfekcionista.) Neki a teendők az alapanyagokban, a piacra járásban és a főzésben kimerülnek, és nem tud mit kezdeni olyan földi dolgokkal, mint időpontegyeztetés, résztvevői létszám, dekorációs eszközök, kísérő szolgáltatások, terembérlés, szerződéskötések, egyeztetések, mindezekhez marketing, közösségimédia-kommunikáció, fotózások, videógyártás, hírlevelezés és a többi „stresszforrás”.
Jól sejted, ezek egy az egyben rám maradnak. Év végére úgy is érzem magam, mint a ropa vieja, azaz a tépett marha hús.
Pihenni viszont nem szabad, hiszen idén még december 22-én is mentünk egy szülinapi partira főzni és zenélni, aztán mindjárt szilveszter (fellépéssel), és közben beindult a Mindmegette csapatával az együttműködésünk is, ahová olyan gyorsan megvettétek a jegyeket, hogy már törjünk a fejünket a következő kurzus időpontján.
És éppen ezért nincs okunk panaszra.
A december 12-i céges buli is remekül sikerült, a kurzusunkra is nagy a kereslet, csak alig van időnk mindezt felfogni, értelmezni és értékelni. Pedig nagyon szeretnénk. Mert százszoros erőt adtok ti, a követőink; ti, akik felkértek bennünket, hogy menjünk el hozzátok, és ti, akik csak úgy ragyogtok, amikor benneteket is átjár a karibi életérzés.
Ilyenkor már mi is képesek vagyunk nevetni a saját bakijainkon, mint ami pl. legutóbb is megtörtént egy stresszesebb napon.
Az egyik ételfotózásnál a torta – a karamell miatt – beleragadt a sütőformába és az istennek sem akart kijönni. Fotóra viszont szükségünk volt, újrasütésre nem volt idő, mit tett tehát a fotós? Soha nem gondolnád: fogott egy hajszárítót és addig szórakozott vele, míg végül csak kiimádkozta a sütit egy fotó erejéig. Te mindebből persze már csak annyit látsz, hogy milyen ínycsiklandó étel született, és mindössze egy kattintás az egész, a háttérben viszont ott volt az idegbaj, az agyalás, a stressz, de végül nevetés is rendesen.
Valami ilyesmit képzelj el a mindennapi munkánk mögé is.
Amikor megyünk a tévébe, megjelenünk az újságokban, online felületeken (legutóbb épp a Gourmet Riporter jelentetett meg rólunk egy posztot), amikor megszervezzük a különböző partikat, amikor két napig kint vagyunk az Expón, elmegyünk különböző városi ünnepekre és különböző településekre is, azok mögött mind-mind rengeteg szervezkedés, idegőrlő, stresszes órák, de sok-sok kacagás is van. Épp, mint a hajszárítóval kiimádkozott tortánál.
Jó lenne, ha stresszmentesebb lenne az életünk? Igen.
Jó lenne, ha lazább lenne a gasztrovilág? Igen.
De jó nekünk a Los Carballos?
Mindenképp.
És reméljük, hogy neked is. Mert mi érted vagyunk.
Ne feledd! Ha megspórolnád a főzéssel járó vesződségeket és egy vérbeli profira bíznád a kubai vacsorád ízharmóniáját, nyugodt szívvel ajánljuk privátséf szolgáltatásunkat. Ajánlatkérésedet ITT küldheted el!
Az oldalunkon találsz még komplett karácsonyi menüsort is, ha pedig tetszett ez a blogbejegyzés, csekkold videóinkat is YouTube-csatornánkon. Exkluzív tartalmakért lájkolj minket a Facebookon, és kövess bennünket az Instagramon is! Egyéb inspirációkért keresd fel folyamatosan frissülő Pinterest-oldalunkat!
