Már egy hónapja a mexikói karácsonyi hagyományok körül járnak a gondolataim, ezért írok újra és újra a témájáról itt a blogon is. Sokat olvasok erről és próbálom faggatni Nachot, meséljen, mit élt át belőle, amikor ott élt? Ami legjobban érdekel: vajon mi maradt a régi szép szokásokból? Megvannak még? Vagy eltűntek, mint nálunk a betlehemezés?
Arról, hogy honnan ered és milyen kellékei vannak a karácsonyi hagyományok legfontosabbikának, a Las Posadas-nak, itt írtam. Arról, hogy hogyan zajlik a vendéglátás, mit esznek és hogyan teszik közösségivé az eseményt, ebből a posztból olvashatsz.
Most, a posada-sorozat harmadik részében jön a lényeg, a forma után a tartalom:
- miről szól az ünnep,
- mi a mögöttes mondanivalója?
- mi segíti a résztvevőket, hogy átéljék ezt?
A Las Posadas karácsonyi hagyománya december 16. és 24. közötti kilenc estére eső vallási fesztivál.
Eredete az írástudás előtti időkre vezethető vissza, amikor a betelepülő papok az egyházi tanításokat a színjátszás által ismertették meg az őslakosokkal. Mi lehetne jobb módszer a játéknál arra, hogy közelebb hozzák saját hitüket a helyiekhez? Könnyebb volt így megérteniük a keresztény karácsonyi hagyomány lényegét, átélniük a történetet, ráadásul a közös szerepjáték a közösséget is erősítette.
Mi a játék lényege?
A posada képzeletben visszarepíti a résztvevőket a Jézus születése előtti éjszakára. A közösség gyertyás körmenetben gyűlik össze, melyet általában egy angyal vezet. József és Mária menedék-kereső vándorlását játsszák újra. (A posada szó fogadót jelent.) Zenészek is vannak velük, karácsonyi énekeket zengve vonulnak. Egy pár játsza Mária és József szerepét, akik minden este más otthon ajtajában éneklik a La Cancíon Para Pedir Posada-t (a menedékkérő dalt), ami egy párbeszédes ének. Ebben a kintiek szállást kérnek, a bent lévők azt felelik, nincs hely. Ezt néhányszor megismétlik, amíg végül a házigazda, a “fogadós” kinyitja az ajtót, hogy beengedje a menetet. Ami ezután történik (piñata, eszemiszom, fieszta), az már ismerős történet az előző cikkeimből…
Az ünnep kulcsszavai az alázat, az erő, az elhatárolódás, a szeretet, a bizalom, az igazságosság, a tisztaság, az öröm és a nagylelkűség – ezekről elmélkednek a körmenet során elhangzó imádságok.
A Las Posadas Mária és József fáradságos útjának felelevenítésével a nehézségek elviseléséről szól.
Észrevetted, hogy ez a karácsonyi hagyomány egy egészen kicsit emlékeztet a mi betlehemes népszokásunkra?
Én a sok hasonlóság mellett három alapvető különbséget fedeztem fel:
- Nálunk az a történet kerül elő, amikor a pásztorok megérkeznek Betlehembe a kis Jézus köszöntésére, tehát már a megérkezés-születés utáni eseményekbe helyezkednek bele a résztvevők.
- Kissé eltér a “szereposztás” is: míg a posadaban mindenkinek van szerepe és sok-sok vendég vesz részt a körmenetben, addig nálunk csak a betlehemezők aktívak, a vendéglátók nem.
- Más az időzítése is a karácsonyi hagyománynak. A mexikóiak a karácsonyt megelőző 9 nap minden éjszakáján felkerekednek a körmenettel, a mi szokásunk csak szenteste délutánjára-estéjére korlátozódott.
Képzeld, amikor Nachonak elmeséltem, mit tudtam meg a posada karácsonyi hagyományáról, ő szinte semmit nem ismert ezekből a szokásokból, amikről most írtam.
Sajnos úgy tűnik, az is egy hasonlóság a mi betlehemezésünkkel, hogy mára már elvétve vannak csak, akik játsszák. Az angol nyelvű cikkek, amiket forrásként használtam, élő hagyományként emlegetik a posadat, de valójában fogalmam sincs, hogy ez valójában így van-e. Vajon tényleg járnak még körmenetek a mexikói decemberi éjszakákban?
Vagy csak nosztalgiával emlékeznek róla, ahogy mi a betlehemezésről?
Egyvalami biztos: ha a posada-körmenetjáték el is felejtődik lassan, az azt körítő-követő fieszta – amíg latinok a latinok – megmarad!
Mert az ünnep formája változhat, de az, hogy ünnepelni kell, nem kérdés. Ezzel a gondolattal kívánok neked, Kedves Blog-olvasóm, olyan karácsonyt, amilyet megálmodtál magadnak!
