Édesszájú vagyok. Mivel Kubából származom, mindent szeretek, ami édes. Egy 1-től 10-ig terjedő édesszájú skálán én valahova a 13-ra helyezném magam. Amikor felébredek, első gondolatom az édesség, lefekvés előtt is erre gondolok, és bármikor simán találok indokot arra, hogy elfogyasszak egy kis sütit, fagyit, kekszet, a csokiról nem is beszélve. Képes vagyok a reggeli után is azt kérdezni, hogy „Mi lesz a desszert?”. Hiszem, hogy az édesség demokratikus alapjog. És én mindig megküzdök a jogaimért.
Lisszaboni gasztrotúránk második napján ellátogattunk egy elővárosi cukrászdába. Az Antiga Confeitaria de Belém az ikonikus portugál édességnek, a Pastéis de Nata-nak a fellegvára. Ez a híres és emblematikus pudingos kosárka szinte minden kávézóban megtalálható Portugália egész területén, de egy 1837-es védjegyoltalomnak köszönhetően az Antiga Confeitaria de Belém az egyetlen hely, ahol ezt a finomságot „Pastéis de Belém”-nek hívják.
Mi is már sokat hallottunk a portugálok nemzeti édességéről és feltett szándékunk volt ezt a származási helyén megkóstolni. Így beálltunk a 3-emeletes épület előtt kígyózó sorba, hogy a többiekkel együtt mi is bűnös szenvedélyünknek hódoljunk. Miután rájöttünk, hogy a sorban állók mind elvitelre várnak, úgy döntöttünk, hogy inkább leülünk bent egy asztalhoz, annál is inkább, mivel már délután 3 óra volt és a feleségemnek muszáj volt megkapnia a következő napi koffein adagját egy eszpresszó formájában.
Arra voltam leginkább kíváncsi, hogy mitől olyan népszerű ez a cukrászda és mitől is olyan finom ez a kis kosárka. Maga a cukrászda kívülről sokkal kisebbnek látszott, mint amekkora valójában. Azt gondoltuk, hogy asztalt kapni szinte egyenlő a lehetetlennel, de most szerencsénk volt. A rengeteg ember ellenére már 10 percen belül egy kisasztalnál ültünk, mivel a 17. századi csempékkel borított óriási belső helységekben rengeteg asztal már előkészítve várja az édességre vágyókat. Így amint az egyik terem megtelik, nem kell aggódni, hiszen máris megnyitnak egy újabb helységet az újonnan érkezők előtt.
Egy dolog biztos. Akár egy darab Pastéis de Belém elfogyasztása is olyan különleges élménnyel ér fel, amelyet mindenkinek meg kellene tapasztalnia. A recept a kezdetek óta változatlan és máig titkos is, soha senkinek sem fogják elárulni. A kis pudingos tésztakosárkákat még szinte forrón kaptuk meg, majdhogynem egyenesen a sütőből érkeztek. A leveles tészta kellőképpen roppanós és vajas volt. A tetején a krém sötétbarnára volt pirulva. Édesszájúak porcukorral és őrölt fahéjjal megszórva fogyaszthatják az extra ízhatás kedvéért. A töltelék egy sűrű, nem túl édes tejpuding, tökéletes kombináció, hogy felejthetetlen emlékeket hagyjon az emberben.
Ehhez az isteni csemegéhez semmi sem fogható. Egyszerűen páratlanul finom. Nem hiába tett szert világhírnévre. Ennek fényében nem is csoda, ha egy átlagos napon 20.000 darab is elfogy a Pastéis de Belém-ből, de főszezonban akár napi 50.000 db-ot is elad belőle az Antiga Confeitaria de Belém. Ne hagyd ki, ha arra jársz!
Ha tetszett ez a blogbejegyzés, olvass további kulináris kalandjainkról is Lisszabonban, valamint csekkold videóinkat is youtube csatornánkon, exkluzív tartalmakért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess minket az Instagramon!
