„… valami különleges pillantással tudott ránézni egy nőre, mielőtt megcsókolta volna. Talán ez volt benne a legvonzóbb. Mint a latinoknál általában, jellemének mélyén rejtőzött valami keménység.” Ezek a mondatok még a 20. század elején hangzottak el egy olyan férfiról, akiről azt mondták, igazi latin szerető. De milyen is egy latin szerető és miért is foglalkozunk a Los Carballos oldalán ezzel a témával?
A latin szerető sztereotípiája
Amit biztosan te is mondanál a fenti kérdésre, hogy a vérbeli latin szerető igazi Nacho macsó, csábító a pillantása, kissé simulékony, de mindenekelőtt a végletekig figyelmes, szenvedélyes és odaadó. Mégis van egy negatív felhangja is a kifejezésnek, egy árnyoldala, hiszen a latin szeretőkről a megbízhatatlanság is eszünkbe jut. Na, erre mondom én azt magyar feleségként egy kubai férfi oldalán, hogy botorság.
Nacho valóban macsó, de semmi esetre sem megbízhatatlan. Ez egyértelműen kiderül mind a főzős műsorainkból, de akár a személyes találkozások alkalmával is rendezvényeinken. A fenti sztereotípiák inkább annak köszönhetők, hogy a latin férfiak tényleg mások, mint az európaiak.
Mañana a latin szerető jelszava is
A latin-amerikai, így a kubai férfiak is egy különleges kultúrát képviselnek, amelynek a mañana-n kívül részét képezi
- a hagyománytisztelet,
- a család szentsége,
- az életöröm és
- a szerelem.
Ha minden kultúra erre a négy fő elemre épülne, valószínűleg sokkal boldogabb lenne a világ. Természetesen nem árt, ha egy kis európai rendszerszemlélet és látásmód is keveredik a latin-amerikai felfogásba, mert – szerintem – csak így lehet igazán tartalmas és boldog az életünk.
Nachoék mellett ugyanis valóban minden csak a nevetésről, kikapcsolódásról, zenéről és táncról szólna, de a 21. század sajnos nem engedi meg „önmagában” a féktelen jókedvet. Ezért kerültem én „a képbe”. A mañana ellensúlyozásaként. Aminek a vége persze az lett, hogy rám is átragadt Nacho és Michel életszeretete, és míg ők színt hoztak az életembe, addig én egy kis „két lábbal a földön járást”. Ennek gyümölcse lett a Los Carballos.
Rudolph Valentino, a különleges latin szerető
De hogy visszatérjünk a latin szeretőkre és a cikk eleji idézetre, jöjjön a meglepetés. A fenti mondat Bánky Vilma színésznőtől származik, aki az 1920-as évek amerikai némafilmjeinek sztárja volt. Még csillagot is kapott a hollywoodi hírességek sétányán. A némafilmkorszak végén együtt játszott azzal a Rudolph Valentinoval (figyeled, milyen stílusosak vagyunk így, Valentin-nap környékén?), akit egyszerűen csak latin szeretőnek, illetve a szerelem királyának neveztek.
Készítette: Director: George Fitzmaurice (1885-1940) – http://stefan2001.blogspot.hu/2013/02/colorized-xxxvii.html
Eredetileg – készülj fel! – Rodolfo Alfonzo Raffaelo Pierre Filibert Guglielmi di Valentina d’Antonguolla néven látta meg a napvilágot 1895-ben Olaszországban, ahonnan Amerikába ment boldogulni. Mielőtt felfedezték volna a filmesek, mindent kipróbált: volt autómosó, utcaseprő, de dzsigoló is. A nők rajongtak érte, a férfiak pedig irigyelték. 1921-ben lett híres Az apokalipszis négy lovasa című filmmel, ahol állítólag mindenki belehabarodott, úgy tangózott. Erről te magad is meggyőződhetsz, ha megnézed a filmet ITT. (A jelenet 11:33-nál kezdődik.)
Mi a közös Chef Nachoban és Rudolph Valentinoban?
- Hogy mind a ketten remekül táncolnak (ha nem láttad még Nachot táncolni és zenélni, menj rá a Youtube-csatornánkra!),
- mindketten más országban kötöttek ki,
- szeretik az életet és az embereket,
- és mindkettőjüknek hosszú neve van.
Tudtad, hogy Kubában minimum négy nevet „viselnek” az emberek? A Facebook oldalunkon már játszottunk annak kapcsán, hogy vajon a Nacho minek a rövidítése, de most már elárulhatjuk azt is, hogy Nachonak az Ignacio mellett „van mááááásik” neve is. Ahogy Michel sem egyszerűen csak Michel Carballo.
De ez már egy másik izgalmas téma. Ma maradjunk meg a latin szeretőknél, a házasság heténél és örüljünk egy kicsit a Valentin-napnak is. Mert a szerelem tényleg ünneplendő. Akár egy jó kis Privátséf szolgáltatással a Los Carballostól. Te rendeltél már?
