Mivel újabban a február a szerelmesek hónapja a május helyett, hiszen a Valentin-nap meghódította Magyarországot is, mi sem problémáztunk azon, hogy februárban mondjuk ki Nachoval egymásnak a boldogító igent. Az más kérdés, hogy nem a trend miatt tettük ekkora az időpontunkat, sőt, ha őszinték vagyunk, az esküvőnk megszervezése nem illett bele semmilyen trendbe.
Esküvőszervezés lazán – latinosan
Az esküvőnk – ahogy mi összehoztuk – sem tempójában, sem kellékeit és más körülményeit tekintve nem illeszkedett az akkori divatirányzatokba. Nem volt hagyományos, szokványos, cserébe viszont latinos. Őszintén el is mondjuk a nehézségeket, mert ha eszünkbe jutnak azok az idők, elsőre szinte csak a rettentően bosszantó dolgok ugranak be. Hát igen.
Viszont hogy most ne csak „rémsztorikat” olvass, nézd meg egymásra találásunk történetét és a latin-magyar házasságunk kihívásait is. Mert bizony megtudhatod, hogy mi minden előzte meg az esküvőnket és hogyan élünk azóta. És most jöhet egy kis esküvői nosztalgia?
Amikor semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek szeretnéd
Azt már korábban is tudtam, hogy semmi hagyományosat nem szeretnék az esküvőnkön, azt viszont igen, hogy nyugodtan készülhessek rá, minden apró részletet alaposan megtervezve. Hiszen miből is áll általában egy esküvőszervezés? Dátum, helyszín(ek), vendéglista, menü, fotós, zenekar, gyűrűk, ruhák, cipők, frizura, smink… Ugye? Na, a mi esetünkben nem.
Nálunk: hivatalos iratok előkerítése távirányítással Kubából, ezek kalandos úton hazajuttatása, lefordíttatása, többszöri nagykövetségre-telefonálgatás. Aztán pedig folyamatos aggodalom az okmányok érvényességi idejének közeli lejárta miatt.
Nem volt tehát sok időnk, össze kellett kapni magunkat.
Így lett a mi dátumunk februári, és így maradt mindössze pár hónapunk arra, hogy összerakjuk életünk nagy napját.
És mi beleálltunk a feladatba:
- Jól indult. Zenekar-szakács? Pipa-pipa! “Csak nem képzeled, hogy nem én főzök és nem mi zenélünk a La Movida Cuba-val?” – tette helyre felvetésemet – miszerint élvezhetné ő is az ünneplést vőlegényként – Nacho.
- Nem volt sok lehetőségünk a meghívottak listáján gondolkodni, mert nem sokan fértünk be a kiválasztott helyszínre. Sajnos, csak a család kis része lehetett velünk, erre azóta is fájó szívvel gondolunk.
- Nem akartam fehér menyasszonyi ruhát, és nem volt nagyon határozott elképzelésem a fazonról. Azt gondoltam, legalább ez leegyszerűsíti kicsit az esküvőszervezést. Nem így volt. Jártunk több mint 10 üzletben és felpróbáltam rengeteg méregdrága szörnyűséget, de csak pár nappal a nagy nap előtt sikerült rátalálnom az igazira. (Egy kis butikban, a többihez képest fillérekért.)
- Én találtam ki a türkiz alaphangulatot, ehhez igazítottuk az egyszerű dekorációt: pompomokat, amiket saját kezűleg készítettem.
- A latin-amerikai esküvői szokások közül mi végül nem illesztettünk a programba egyet sem, pedig biztosan tovább fokozták volna a hangulatot.
Nacho nem igazán szólt bele az esküvőszervezés apróságaiba, sokkal inkább a saját dolgaira koncentrált.
- Belevetette magát a menü megtervezésébe, beszerezte a legjobb alapanyagokat és végül tényleg ő is főzte végig az összes ételt.
- És zenélt is. Amikor nem főzött.
- És amikor nem zenélt és nem főzött, kicsit mellém állt, hogy szerepeljen a fotókon, mint vőlegény.
Mi volt az esküvői menü?
Hagyományos latin ételek, természetesen! A torta is a karibi ízvilágot idézte. (kókuszos-ananászos volt, ha jól emlékszem), színeiben a türkiz vonalba illeszkedett. De csak a kókuszban vagyok biztos…
Nem csoda, hogy nem emlékszem, nagyon sokfelé kellett figyelnünk, rengeteget rohangáltunk és emiatt pont a lényegről maradtunk le majdnem: arról, hogy élvezzük, ami velünk történik. De szerencsére nem így volt.
Bár egyáltalán nem úgy alakult az esküvőszervezés, ahogy kislánykori álmaimban elképzeltem, a hamisítatlan latin hangulat végül mégis meghozta a felszabadultságot számomra is.
Mi segített? A közös tánc, az áradó zene, az isteni illatok és a lazaság, amit Nacho-ban mindig csodálok.
Ma már látom, ez csak így lehetett a mi napunk: egy rohangálós, néha kapkodós, de nagyon magunkra szabott, őszinte buli. Minden úgy volt jó, ahogy történt.
És ennek ellenére a tanácsom: Ne csináld utánunk!
Csináltasd inkább velünk! Kérd latin lagzi ajánlatunkat, hogy a nagy napon ti a főszereplők lehessetek, ne a szolgáltatók!
Vagy, ha további inspirációra vágysz, merülj el a blogunk receptjeiben. Ha pedig nincs kedved főzni, szólj nekünk. Foglald le Nachot, és élj privátséf szolgáltatásunk minden előnyével februárban is.
Ha tetszett ez a blogbejegyzés, csekkold videóinkat is YouTube-csatornánkon, exkluzív tartalmakért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess minket az Instagramon! Egyéb inspirációkért pedig keresd fel megújult Pinterest oldalunkat is!
